Részleges napfogyatkozás volt 2015-ben és lesz 2026-ban

2015 március 20-án a Hold kb 50%-osan elfedte a Napot, ami már elég volt ahhoz, hogy megváltozzon a napfény és érdekesen eltorzuljanak az árnyékok. Az ujjaim közén pont látod a mini holdárnyékot. Ez a camera obscura jelenség házi, gyors kivitelezése olyan eszközzel, ami éppen kéznél volt. Szó szerint kéznél. 
Idén augusztus 12-én figyelhető meg egy kb 45%-os részleges napfogyatkozás, ami teljes napfogyatkozásként tekinthető meg például Spanyolországból. Én 1999 augusztus 11-én Szatymazra utaztam el egy csillagászati táborba, hogy lássam az évszázad utolsó teljes napfogyatkozását, aminek a teljes fedési szakasza 2 és fél perc volt. Életre szóló emlék! 1988 óta tudtam róla, hiszen gyerekként már érdekelt a csillagászat és volt otthon könyv, amiben írtak a napfogyatkozásokról és ott volt a dátum, hogy hazánkból mikor lesz megfigyelhető a páratlan égi jelenség. Akkor kisgyerekként arra gondoltam, hogy de messze van még 1999! Aztán eljött a nap és én ott álltam a felhőátvonulásos ég alatt és áhítattal figyeltem az égi showt. A részleges napfogyatkozás kevésbé tűnik izgalmasnak, de hidd el, fel fog tűnni neked is, mert 50% körüli fedésnél más a fény és az árnyék. Ha pedig van vastagabb hegesztőüveged, minimum 14-es sötétségű és nem sérült a felülete, akkor pár pillanatra rá is lehet nézni a Napra. Mivel az idei részleges napfogyatkozás naplemente idején lesz megfigyelhető, a poros légkör eleve szűrni fogja a napfényt. Látványos csorba Nap fog lenyugodni, ha nem lesz felhőzet. Érdemes erre az alkalomra programokat szervezni, mert az égboltnak még a modern ember életében is szakrális szerepe van. Nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól, hogy egy sokkal nagyobb világ apró részei vagyunk. 

Hat éve júliusban

 

2020 nyara csapadékosabb volt és az éves csapadékösszeg 600 mm feletti lett még Békés megyében is. Ennek köszönhetően sokszor kimentem mindkét indikátor helyemre a nyár során, nem rettentett vissza a fülledtség és a sok szúnyog sem.
Ami nagyon jellemző volt, hogy a nedves párásságban a korhadékbontók alig mutatkoztak, az "erdei" élőhelyet a fákkal társult gombák termőtestei uralták: tinóruk, galócák, galambgombák. Mindhárman melegkedvelők. Ezek közt csak néhány ehető akad, így csak dísznek volt a kosár, leginkább fotóztam a gombákat a szúnyogokkal dacolva. Eléggé próbára tették a türelmemet. Minden mást lásd a rövid videómban. 

Megjegyzés: A videóban keresett és végül megtalált bordós színű galambgomba a gyászos Russula seperina. A galambgombák meghatározása nem olyan egyszerű. Náluk kimondottan praktikus például a különféle kémiai reagensek használata és a spórák mikroszkópos megtekintése. Ha az ember étkezési céllal gyűjtöget, akkor a galambgombák kapcsán eszébe jut egyből a kóstolási szabály, hogy pici darabot megízlelni (kiköpni, mert ha csíp, akkor garantáltan kiköpöd), és ha nem csípős, akkor ehetőnek tekinthető. De a kóstolási szabály CSAK a galambgombáknál használatos és kizárólag akkor, ha az embernek már van gombaismerete!!

Egyetlen egy apró gomba

Majd tíz kilométeres kört mentem a városban átnézve több tucatnyi gomba lakcímet és egyetlen egy gombácskát találtam, egy három centis kalapátmérőjű ízletes csiperkét. Ennyi. Elképesztő és nyugtalanító a vízhiány mértéke. Soha még gyerekkorom aszályos nyarainak végefelé se láttam ilyen száraznak a szülővárosomat. Három éve 2023 júliusában több szórványos zivatar volt és a hónap vége felé csapadékosabb időszak köszöntett be, aminek köszönhetően augusztus közepére több gombát is fotózhattam felmérő útvonalamon. De ami nagyon megdöbbentő volt, hogy 2023 csapadéktöbblete ellenére (több mint 600 mm volt az éves csapadékösszeg) nem tudta ellensúlyozni 2021 és 2022 szárazságát. Sőt 2023 után jött 2024 és 2025 és most 2026 szintén csapadékhiánnyal. 2020 volt még 600-as év, vagyis több mint 600 mm volt az éves csapadékösszeg. Azóta 2023 kivételével mindegyik év nagyon száraz és a nyaraik hőhullámokkal terheltek.
Ez az egész nemcsak nekem mint gombásznak súlyos gond, hanem mindenkinek! 


/

A hegyvidék sem védett a klímaváltozástól

A szlovák gombászok honlapját évek óta látogatom. Szívesen lapozgatom a képtárát, míg a nyitóoldalán a gombatalálati térkép egyből mutatja nekem a termőhullám nagyságát északi szomszédunknál. Sejtettem, hogy az idei nyáron alacsony lesz a találatok száma, de ez azért meglepett. A fenti térkép mutatja a jelent, míg a lenti 2020-as. Szintén júliusi. Igaz, hat évvel korábban normális, záporos nyarunk volt, ami kimondottan kedvezett a gombáknak. Visszanézve a saját képmappáimat, én is sokat voltam terepen, de hegyvidékre csak egyszer mentem át, mert nagyon fullasztónak éreztem az időjárást. Nem volt hőhullám, de a melegben a magasabb páratartalom szorongatott. Viszont helyben is bőven sok jó gombát láthattam. Ezért sem meglepő, hogy hat éve a szlovákok is jó nyári szezonnak örvendhettek. De 2021-ben már közel olyan rossz volt a helyzet mint idén! Ugyanis az a nyár már kiérdemelte tőlem a pokoli jelzőt, mert forró és száraz volt. 2022 szintén. 2023 igyekezett "szépíteni", mert egy 600-as év volt, vagyis az éves csapadékösszeg, akárcsak 2020-ban 600 mm felett volt, de 2023 nem tudta enyhíteni 2021 és 2022 nagy hiányát, és aztán jött 2024 és 2025 újabb jelentős hiánnyal. Ezek a száraz évek, hőhullámos nyarakkal megfejelve, még a Kárpátokban is odavert a gombászatnak. 

Tizenkét éve fotóztam

2014 július 7-én a Béli-hegységben gombásztam és túra közben az egyik kedvenc helyemen készítettem a szép emlékfotót a rókagombáról és a galambgombáról a kezemben.
El se hiszem visszanézve a képeimet és az időjárási adatokat, hogy tizenkét éve milyen jó nyarunk volt! Nem volt hőhullám és kimondottan sok eső esett. 2014 éves csapadékösszege még Békés megyében is 700 mm felett volt. 2013-ban végeztem a szakellenőri tanfolyamot és 2014 tökéletes mézes időszaknak bizonyult, amikor annyit gombászhattam, amennyit csak bírtam erővel.
Elképesztő és nyomasztó, hogy bő évtizeddel később mennyire rossz a helyzet.

2024 forró nyarán

Két éve igencsak emlékezetes nyarunk volt Európában így hazánkban is. Ráadásnak nagyon száraz volt az esztendő, igencsak kiadós esők ősszel érkeztek. Ennek oka pont a nyári magas hőmérséklet volt, ugyanis a melegebb levegő sokkal több nedvességet képes tárolni anélkül hogy abból felhők tudnának képződni. A nedvesség megvolt, de csak akkor csapódott ki, amikor ősszel hűlni kezdett a kontinens és megmozdultak a légtömegek. Amikor északról lezúdult az első hideg hullám, az hozta létre az elképesztő Borisz ciklont, ami komoly áradást okozott a Dunán. Az őszi kiadós esők hatottak a gombákra is, jó termőhullám alakult ki. Rengeteg jó fotóm van 2024 őszéről. Azonban a nyár nagyon forró és gombátlan volt. A július 11-én készült fotóm ékesen mesél róla. Kénytelen voltam az esernyőt napernyőként használni az erős UV-sugárzás miatt. Ennek árnyékában fotóztam le a szórványos zivatarok nyomán előbújt déli tőkegombát, aminek kalapbőre már repedezni kezdett a szárazságban és hőségben. 

Mumifikálódott termőtest

Negyed hatkor jártam egy kört a belvárosban és ránéztem pár gomba lakcímre is. Az egyiknél, ahol karbolszagú csiperke lakik, megtaláltam a hőségben és szárazságban gyorsan tönkrement, a múltkori felhőszakadás nyomán előbújt termőtesteit. Ugyan a karbolszagú csiperke ehetetlen, kissé mérgező (ez csak annyit jelent, hogy nem öl meg, hanem pár órára "bezár a vécébe"), de hasznos talajlakó korhadékbontókat mégis csak egy "jó" gomba, aminek meghiúsult spóraképzése elszomorított. Lefotóztam az egyik mumifikálódott termőtestet és gondolataimba temetkezve mentem tovább a városi körömön. A séta élvezeti értéke felemásra sikerült, mert a poros, madárkaka szagos levegő irritálta a torkomat, nagyokat tüsszentettem, és a furán fojtó levegő, ami még reggel csak 25 Celsius fokos volt, is nyomasztólag hatott rám. A séta végére energia többlet helyett kevesebb erőt éreztem magamban. Ez figyelmeztető jel! Azt jelzi, hogy a környezet már nem éltető jellegű!! Békéscsaba elveszíti lakhatóságát fokozatosan a kényelmi(?) szolgáltatásai ellenére. Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy mégis mi történik. De ez nem az én dolgom, erre vannak külön szakemberek. 

2025.09.25. Ugyanazon a lakcímen a karbolszagú csiperke termőtestei megörökítve. Tehát tavaly ősszel sikeresen spórázott, és valószínűleg, idén ősszel is, amikor megjönnek a mediterrán ciklonok és beáztatják Kétkörösközt, ismét tud majd teremni. De persze mi emberek most is jobban tesszük, ha nem szedjük fel, mert valóban "bezár a vécére" minket, ha elfogyasztottuk, ha ugyan egyáltalán taszító vegyszeres szaga és íze ellenére bárki is le tudta gyűrni a torkán. Bár tudok ilyenről... Aztán egy életre megutálta a gombát a szerzett élmény hatására. Igen, sajnos tartós gombaundort okoz a fogyasztása. De azért rokonai többsége jó, ehető gomba. Viszont az ehetetlenek elkülönítése pont a kellemetlenségek miatt erősen javasolt. Ezért beszéltem külön a csiperkék nemzetségéről online előadásomban június 28-án.  

Erdőszéli csiperke, egy jó gomba a városban

Az erdőszéli csiperke Agaricus arvensis a mai sétám meglepetés gombája volt. A szerdai pósteleki gombaismereti foglalkozás után, ahol a gyerekeknek tucatnyi gombafajt tudtam bemutatni, reméltem, hogy a városi lakcímeken is találok ezt-azt. Meglepetésemre a város száraz, a fák alatt porzik a talaj és csak mutatóba akadt gomba, melyek közül a legfeltűnőbb faj, az erdőszéli csiperke volt, amiből három helyen összesen hat példányt találtam. A legszebbről álló élőhelyi fotót készítettem a fapados okostelefonommal.
Honnan tudtam ránézésre, hogy milyen gombát találtam? A "Tudáskosár Practical 2026" csiperkékről szóló negyedik előadásában elmondom, ami június 28-án lesz. A chat szobát ugyanúgy 17:55-kor kinyitom. 
Most vasárnap (21-én) a galócákról beszélek. Ezt is érdemes meghallgatnod, mert az erdőszéli csiperke a halálosan, életveszélyesen mérgező gyilkos galóca egyik fontos ehető hasonmása. 

Gombaismereti oktatás fiataloknak

Az év 25. hetén végre kimozdultam a zöldbe és a tavaszi utolsó terepfelmérésem után ismét körülnéztem a fő indikátor helyemen, ami 2012-2023 között Póstelek volt, vagyis bő egy évtizeden át monitoroztam a terület fungáját*. Elég jól ismerem az itt élő gombákat, és hogy merre találhatók termőidejükben. Ennek köszönhetően tudtam cirka tucatnyi fajt bemutatni a 10-11 éves fiataloknak. A szárazodás mértékét jelzi, hogy ilyenkor június derekán alapból harminc fajnak kellett volna teremnie! Ennek egyharmada került elő úgy hogy legalább száz pósteleki gombalakcímem van. De az előkerült gombáknak is nagyon örültem! Extra jó érzés volt elkészítenem a kutatóháznál a bemutató termőtestekről a csoportfotót. Külön jó volt, hogy egyaránt előkerültek korhadékbontók és fákkal társultak is. Tudtam mutatni ehető és mérgező gombát is. Utóbbit a susulyka képviselte, az ehetőeket pedig a sárga gévagomba (20 perces, avagy alaposan megfőzendő) okkerszínű tinóru (tönkjét javasolt levágni annak klórszaga miatt), júdásfülgomba. A galambgomba feltételesen ehető, ha enyhe ízű, mert ha csíp, akkor ehetetlen. Persze vannak közismert jó, ehető galambgombák, amik árusíthatók is, de ezek nem élnek Kétkörösközben. Másféle élőhelytípust kedvelnek. 

A mai nap egyik legszebb pillanata látható a fotómon, amikor a Mókus csárda melletti ültetvénytagból kifelé sétálva rácsodálkoztam a zöldre. Ott szemközt az a "zöldfal" már a kutatóházhoz tartozó génbank tölgyese. Ez a kis tíz hektáros terület fő célja az őshonos fafajok genetikai állományának megőrzése az idős fák utódainak gondozása által. Több generációt felölelő munka zajlik a területen, ami 1985 nyarán kezdődött el. A génbank népszerű hely, de közel sem annyira mint a régi természetjáró mozgalom idején volt. Sajnos a digitalizáció és a fogyasztói életmód elősegítette a társadalom atomizálódását és bár a Covid pandémia után megélénkült az érdeklődés a szabadtéri tevékenységek iránt, de valahogy az igazi odafordulás a természet felé nem történt meg. Én igyekszem a zöldet képviselni még mindig, hiszen a természet az életünk alapja. Ezért is vállaltam el a fiatalok körbevezetését Pósteleken. Bár bölcsen két gomba bemutatása között bíztattam őket a futkosásra, mert hatalmas igényük van a testmozgásra. 

Legközelebb ősszel tervezek gombaismereti sétákat vezetni, hiszen a nyár mint forró évszak nem éppen gombatermő és túl nagy a hőstressz. Még a melegkedvelő galambgombák sem élvezik a 21. századi nyarak tartós 35 Celsius körüli átlagos napi maximumait. És könnyen lehet 40 Celsius fok és még több is. Ez már se gombának, se fapartnereiknek, se embernek nem jó idő. Holott a zöld a legjobb regionális klímaszabályzó, de olyan mértékben kiszárítottuk a tájat, hogy nem maradt elég víz a földben éltetni még a mély gyökérzetű tölgyfákat sem. Sőt a hőstressznek van egy olyan rossz mellékhatása, hogy a felerősödött párolgás miatt megszakad a víz áramlása a fatestben, amitől úgymond infarktust kap a fa és ennek a folyamatnak a zárásaként elpusztulhat. A fák normális időjárású nyarakon érezhetően hűtik a környezetüket és kellemes alattuk tartózkodni. De ha nehezen érik el a vizet és hatalmas a hőstressz, egészen más a Kétkörösközi "erdők" hangulata. Egyértelműen fullasztó és tele a levegő a fák "segélykiáltásaival". Nagyon más az illata/szaga egy vízzel jól ellátott erdőnek mint egy hőségben szomjazónak! Egyértelműen, feltűnően más. És utóbbi bizony az embert is stresszeli, olyan érzése lesz mintha veszély lapulna valahol.
Ezzel a kitérővel akartam érzékeltetni, hogy a természet "panasza" közvetlenül is tud hatni ránk és a romantikus természetkép a mi beavatkozásaink hatására megszűnt. De éppen ezért még fontosabb visszavezetni a fiatalokat a fákhoz, amíg lehetőségük van rá. A zöld nélkül halálra van ítélve a fajunk. 

*Ismertebb kifejezések a flóra és fauna, amik egy adott területet növényeit és állatait jelöli. A funga viszonylag új kifejezés, de nagyon praktikus, mert a gombák abszolút saját birodalmat alkotnak az élővilágon belül. A gomba sem nem növény, sem nem állat, hanem gomba. Nagyon egyedi élőlények, amik számos lényegi tulajdonságban eltérnek a növényektől és az állatoktól. Érdekes, hogy sok-sok évtizeden át a botanikusok foglalkoztak a gombákkal és a mikológia viszonylag új tudományág, a 19. század során fokozatosan vált ki a botanikából. Sokáig növények közt tartották számon a gombákat, de a modern genetikai kutatások is megerősítették, hogy önálló birodalmat alkotnak az élővilágon belül. 

Öt halálosan mérgező gomba

Megfigyelésem alapján a magyar nemzet fele részben mikofil vagyis szívesen fogyasztja a gombákat, és fele részben mikofób vagyis tart a gombák fogyasztásától. Ennek érthető oka, hogy a gombák közt vannak számunkra veszélyes vegyületeket tartalmazók is, amik sajnos akár halált is okozhatnak. Viszont meglepő tény, hogy a gombák többsége szimplán ehetetlen, mert gondolj csak a fakeménységű taplókra, a csípős tejelőgombákra, a dögszagú szömörcsögökre. Érdekes plusz információ, hogy van pár ehető taplóféle, az északi népek képesek ehetővé tenni a tejelőgombákat és a fátyolos szömörcsög Ázsiában népszerű termesztett gomba. Igen, mindig akadnak kivételek, még a galócák közt is szép számmal találunk ehetőket, míg a nemzetség hírhedt a halálosan mérgező gyilkos galóca és rokonai miatt.
A GYILKOS GALÓCA hazánkban is a legfontosabb mérgező gomba, amit minden természetjárónak, gombásznak muszáj ismernie, hogy véletlenül se kerüljön étkezési céllal szedett gombák közé. Sajnos a mérgező vegyületei, amilyen az amatoxin, sejtmérgek. Pontosabban az amatoxin leállítja a sejtekben a fehérjeszintézist, ezzel a sejt halálát okozva. És mivel a májunk az első nagy szűrőszervünk, a mérgezés lefolyása során első körben a májsejtek halnak el tömegesen. A mérgezésre tüneti kezelés van, aminek része a máj támogatása. Menteni, ami menthető. De bele lehet halni a gyilkos galóca mérgezésbe! Ezért olyan fontos az ismerete. Jobb felismerni és a helyén hagyni!

Egy nagyon szemléletes képet mutatok neked, amin jól megfigyelheted a gyilkos galóca egyik igen fontos határozóbélyegét, a tönk alján lévő nagy méretű bocskort, vagyis a teljes burok maradványát. A mellette lévő másik gomba egy erdőszéli csiperke volt. Ennek tönkjén nem látsz bocskort, ellenben van gallérja. Az erdőszéli csiperke talajlakó korhadékbontó, míg a gyilkos galóca fákkal társul, vagyis gyökérkapcsolt. Az eltérő életmódjuk már utal az élőhelyeikre is, erdőszéli csiperkét füves helyeken vagy növényi maradványokban, tápanyagban gazdag talajú ligetes részeken találok, míg gyilkos galócát tölgyek, gyertyánok társaságában, de más fafajokkal is együtt élhet. Igen, előfordulhatnak ugyanazon terepen, ahol a csiperke számára kedvező a talaj és akadnak ott fák is, amikkel a galóca társulhatott. Igen, az egyik veszélyes tévesztés, ha a galócát mint szabvány megjelenésű kalapos-lemezes gombát, mert hasonlít felületesen a termesztett "bolti" csiperkére, csiperkének véli valaki. Aki valóban óvatos és megfigyelő a gyűjtött gombákat, észreveszi a lényeges határozóbélyegeket, az eltéréseket. 

A GYILKOS GALÓCA markáns határozóbélyege a bocskor jelenléte, de ez beszakadhat a talajba. Van viszont más is, ami segíti felismerését. Egészen más jellegű a gallérja, ami ezen a fotómon jól megfigyelhető. Azt szoktam mondani, olyan mintha krepp papírból lenne. Nagy, hártyás, foszlékony. A gyilkos galóca lemezei fehérek és mivel fehér a spórapora, a lemezek nem fognak színeződni az érő spóráktól mint a csiperkéknél, amiknek étcsoki barna spórapora van. Ezért van az, hogy csiperkéknél az érő, fejlődő termőtest lemezei átlagosan rózsaszínből sötétbarnára színeződnek. A gyilkos galócának esetleg némi zöldes árnyalat lehet a lemezeken, hiszen a gyilkos galóca egyik gyakori alapszíne a zöld és annak árnyalatai. De nagyon változatos kalapszínű, láttam már tiszta fehér és szürkés kalapú példányait is. Fontos, minden fehér lemezes, galléros és bocskoros gomba "gyilkos" galóca, mert hazánkban még él szintén halálosan mérgező fehér galóca és hegyeskalapú galóca is. Utóbbi jóval ritkább. A gyilkos galóca viszont gyakori, simán megél fákkal társultan települések zöld területein is. 

A húsbarnás őzlábgomba a magyar neve alapján egyből felidézi számodra az egyik népszerű csemegegombánkat, a nagy őzlábgombát, de arról jól tudod, hogy méltó a jelzőjére, valóban feltűnően nagy méretűek a termőtestei, a kalapja akár levesestányér átmérőjű is lehet. Ezzel a gigásszal szemben a picike őzlábgombák legnagyobbja is jó feltételek esetén is maximum 15 centi magas lehet. Szinte alig tűnnek fel, de jobb figyelembe venni ezen kicsi őzlábgombákat, mert némelyikükben a gyilkos galóca mérgező vegyülete van, amitől pont olyan életveszélyesen mérgezők! Ilyen a húsbarnás őzlábgomba is. Ami az egyik hátborzongató tulajdonsága, hogy kellemes gyümölcsös illata van, a mandarinéra emlékeztető.

A fenyves sisakgomba korhadó faanyagon terem és nemcsak fenyőén, hanem lombhullatú fák maradványain is. Ebben a barnás, kicsi, szolid megjelenésű gombácskában szintén amatoxin található, ami miatt halálosan, súlyosan mérgező. Alapvetően a "kicsi, barna" gombákat békén hagyjuk. Ezek közül kivétel a mezei szegfűgomba, ami viszont füves élőhelyekhez kötődő gomba, vagyis kizárólag fű között találjuk meg, tehát fás élőhelyen, korhadó faanyagon sose fogjuk fellelni. Azon sok más gombácska tenyészik mint amilyen a fenyves sisakgomba, de ilyen az ehető hasonmása, az ízletes tőkegomba is, ami ugyan némileg nagyobbra nő és több más jegye is eltér, de ha csak a kalapjaikat szórnám egybe, bizony még én is megizzadnék a szétválogatásukkal. Érdekes tény, hogy az ízletes tőkegomba az 1980-as években még árusítható volt a piacokon, de végül lekerült a listáról pont a fenyves sisakgombával való nagyfokú hasonlatosság miatt. 

A téglavörös susulyka már egészen más jellegű mérgezést okoz mint az eddig bemutatott gombák, mivel ennek fő mérgező vegyülete a muszkarin. Ez a paraszimpatikus idegrendszert pörgeti fel, így a tünetek a gombás étel elfogyasztása után viszonylag hamar jelentkeznek. Ezek egészen ijesztők tudnak lenni, hiszen esik a vérnyomás, lassul a szívverés, nehézlégzés és fulladás érzet jelentkezik, erős nyáladzás, összeszűkölő pupillák... Nem sorolom tovább. Sajnos túl sok muszkarin esetén keringés-összeomlás következhet be, ami egyenlő a halállal. Érdekes tény, hogy a vegyület a nevét a légyölő galócáról Amanita muscaria kapta, amiből először kimutatták, de pont ebben a fajban kevés van belőle, de míg több susulykában és tölcsérgombában egészen sok lehet. 

A mérges pókhálósgomba hazánkban ritka faj. Ez a fotóm is a magyar határtól dél-nyugatra már Szlovéniában készült évekkel korábban egy őrségi gombásztalálkozón. A gomba a ritkasága ellenére mégis fontos, mivel képes halálos mérgezést okozni a veseműködés leállításával. A fő mérgező vegyülete az orellanin tönkreteszi a vesetubulusokat. Ismertebb pókhálósgomba mérgezés áldozata Nicholas Evans* angol író, aki 2008-ban evett csúcsos pókhálósgombából készült élet, aminek hatására mindkét veséje leállt. Sajnos az író mint hobbi gombász meg volt győződve róla, hogy kedvencét, rókagombát talált, ami több mint érdekes számomra, mert a sárga rókagomba és csúcsos pókhálósgomba egészen más megjelenésűek. A felületes színre való hagyatkozás okozta a majdnem halálos tévedést, ami "csak" egészségkárosodást vont magával. Ezért is alapvető legalább egy alapfokú gombaismereti kurzus elvégzése és kezdő gombászként a szakellenőrök felkeresése, ha enni is szeretnéd a magad gyűjtötte gombákat.

*Az író 2022-ben hunyt el szívroham következtében. Magyarországon is ismertebb műve, A suttogó, amiből Robert Redford készített filmet. 

"Mezei szegfűgomba és más kicsi barna gombák"

A mezei szegfűgomba a héten átvonult, esőt adó sekély ciklon után pár nappal előbújt a telken. Nagyon megörültem neki, mondhatni égi jelnek tekintem a termőtest képzését. 
Június hetedikére teljesen készen van a Mezei szegfűgomba és más kicsi barna gombák előadásom, amiben összefoglaltam ennek a népszerű csemegegombának a gyűjtési kockázatait. 
Ugyan a  "csirkegomba" (ez az egyik népi neve) határozott és karakteres határozóbélyegekkel rendelkezik, de szapora és babra gyűjtése során nagyon könnyű közé szedni más kicsi barna gombákat! Tényleg nagyon könnyű. Erre számos példát láttam gombavizsgálóként dolgozva. Ezek a tapasztalatok adták az előadás alapját. Tehát a valós életen alapuló tudást adok át neked, ha bejelentkezel június 7-én 17:55-kor a chat szobába.

Kedves Gombásztársam!

Lilatönkű pereszke

"A gomba a természet különce, mert sem nem állat, sem nem növény, miközben látszólag mozdulatlan életmódja miatt emlékeztet minket a növényekre, azonban kitin tartalmú sejtfala van, ami viszont állati tulajdonság. A gombák önálló birodalmat alkotnak az élővilágon belül és fontosságuk alapján ugyanolyan fontosak mint a növények és az állatok. Örvendezünk együtt a földi élővilág sokszínűségén."

A kapcsolatom a gombával a bolti csiperkével kezdődött még a 80-as évek közepén. Érdeklődve tanulmányoztam az egyedi megjelenésű zöldséget. „Miért zöldség a gomba, amikor nincs is rajta semmi zöld?” Kérdeztem anyámtól, aki nem tudott válaszolni a talányos kérdésre. Így magamtól eredtem neki a kérdésem megválaszolásának. Az első "vadon" termett gombafaj, amit megismertem, a gyapjas tintagomba volt. Jellegzetes megjelenése azonnal szemet szúrt nekem. Tehát már két gomba nemzetséget megismertem, a csiperkéket és a tintagombákat. Aztán jöttek a galócák, hiszen sajnálatos módon előfordulnak mérgezések. Ezért hamar megtanultam a határozójegyeit a gyilkos galócának. Amikor 2003 júniusában ráleltem, ennek köszönhetően nyomban felismertem.

Gyilkos galóca

Hamarább találkoztam légyölő galócával egy őszi osztálykiránduláson a Bükkben 1994-ben. Egy telepített lucos tele volt vele. Aztán megismerkedtem a mezei csiperke fajokkal, nagyspórás, erdőszéli, kétspórás, ízletes, sziki, karbolszagú. Ez utóbbi hányást, hasmenést okoz. Azonban már a szagával eltántorítja az embert az elfogyasztásától. Majd felfedeztem a rendkívül jó illatú, aromás mezei szegfűgombát. Sose értettem, miként lehet összetéveszteni a susulykákkal vagy a parlagi tölcsérgombával. Azoknak nincs ilyen remek illata! Aztán következett gombász életem egyik nagy szerelme, egy őszi napon 1998-ban belebotlottam a lilatönkű pereszkébe. Ízre, illatra egy földi kemény kalapos gomba. Nincs olyan kifinomult mint a sztárolt ízletes vargánya és annak pereputtya. Ellenben kedvenc élőhelyén tömegesen fejleszt termőtesteket és az ember degeszre eheti magát vele. Rántott gombakalapként a kedvenc ételeim egyike volt közel tíz évig. Pörköltnek is kedveltem elkészíteni. 

Nyárfa-érdestinóru

2007-ben felfedezettem a nyárfa érdestinórut. Hozzászokva a mezei gombák ütős ízeihez, meglepetésként ért, hogy az őshonos nyárfáink társaságában terem egy finom gomba. Vajon lepirítva csipet sóval bizony haloványan vargánya aromát éreztem. Ezért elneveztem az Alföld vargányájának.
Napestig folytathatnám a sort a kedvenc gombáimmal és nemcsak ehetőkkel, hanem valamilyen szempontból becsesekkel számomra.

A gombák iránti vonzalmam vett rá 2010 októberében, hogy elindítsam életem egyik nagy projektjét, a Gombamánia blogot, amit 2025-ig szerkesztettem. A tizenöt évben benne foglaltatott nyolc évnyi piaci munka is mint gombaszakellenőr. Vezettem 2013-2019 között gombaklubot társadalmi munkában. Voltam oktató középszintű tanfolyamokon. De tartottam sok előadást, készítettem videót, és szerkesztettem magazint is. Tartalmasan töltöttem el a mögöttem lévő tizenöt évet. Produktív és élményekben gazdag időszaka az életemnek, ami véget ért. Két okból kifolyólag, az első és legfontosabb, a klímaváltozás hatására az élőhelyek egyre inkább átalakulnak, elszegényednek. A gombaszezon teljesen szétesett. A szakmám gyakorlása ellehetetlenült, valamint odalett a "zöld menedékem", ahol fel tudtam töltődni. A másik ok, hogy utolért a test természetes hanyatlása közel az ötvenhez és a szervezetem komoly jelzéseket adott, hogy ideje üzemmódot váltani, különben nem gombába, hanem fűbe harapok.

Gyapjaslábú fülőke

Az eredeti blogot még 2025 végén archiváltam, vagyis privátra állítottam. A 2013-ban elindított közösségi oldalát 2026 június elsejével töröltem. Látszólag elvesztettem 7000 fotót, 3600 bejegyzést és több mint 4000 követőt, miközben nyertem, visszakaptam a függetlenségemet. Kevesen veszik észre, hogy a platform gazdaságban a szolgáltatók "jobbágyai" és ha valódi hasznot(?) akarnak, akkor úgy táncolnak, ahogy az adott oldal algoritmusa fütyül. Bizony, csak illúzió az ember és ember közti értő kommunikáció a platform gazdaság furmányosan megalkotott karámjában. Ezért drasztikusan leépítettem online jelenlétemet és nagyon meggondolom, hogy mire mennyi figyelmemet fordítom. Oh, nem, egyáltalán nem lesz itt sem "tartalomgyártás", a meghagyott netes felületeim kizárólag a személyes boldogulásomat szolgálják, avagy marketing eszközök. Tizenöt évnyi zöld küldetés után a tudásomból meg akarok élni, hogy a meglévő anyagaim rendezésére legyen időm és az utókorra értékelhető tudást hagyjak hátra. Ebbe pedig már nem fér bele az önfeláldozó adakozás. Szívesen adtam, szívesen csináltam azt a sok mindent, de a jövőbeli értékőrzés érdekében profi szintre lépek. Nem lesz egyszerű, de elkerülhetetlen a váltás. Aki továbbra is velem tart akár élőben, akár gondolatban a gombászösvényen, sose feledje, a gomba a közös nevezőnk. 

Barátsággal,
Gombamánia