Gombák és előadásaim

A 100 gombás német kártyajátékból válogattam össze nyolc kártyát, amiket egy régi francia gombatabló nyomaton fotóztam le. Ezek a gombák nagyon jól reprezentálják a szülőföldem, észak Békés, avagy a Kétkörösköz fungáját.
A funga a gombák királysága a flóra (növények) és a fauna (állatoké) mellett, és ugyanúgy kiemelten fontos. Természetesen vannak más birodalmak is, de ezek hárman azok, amik feltűnőbbek számunkra a mindennapi környezetünkben; gondolj csak a madarakra vagy a fákra. És persze bőséges esők után mindenfelé megjelennek a gombák, amik magának az élő gombának a szaporítóképletei, avagy termőtestei.
A magyar nyelvben a gomba szóval egyszerre utalunk az étkezési szempontból jelentős termőtestekre és arra az élőlényre is, ami ezeket növeszti. A gomba mint élőlény egészen más, mint a növények és az állatok; több tulajdonságában alapvetően eltér tőlük. Ez egyből az egyik előadásom témája is, aminek címe: Mi fán terem a gomba? Aminek van gyermek- és felnőtt változata, ahogy szinte mindegyik előadásomnak.

A gombák a képen balról jobbra, a felső sorban: gyilkos galóca, téglavörös susulyka, mezei szegfűgomba, óriás pöfeteg; az alsó sorban pedig: erdőszéli csiperke, változékony tinóru, kései laskagomba, ízletes kucsmagomba.

Bizony, mind a nyolc gomba abszolút tipikus Kétkörösközben, és az óriás pöfeteg kivételével mindet fotóztam már a megyeszékhely belterületén is! Egy kis pontosítás: az ízletes kucsmagomba közeli rokonát, a sötét kucsmagombát fotóztam többször az egyik lakótelepen, míg magát az ízletes kucsmagombát már kissé távolabb, egy kertvárosi rész közelében találtam meg. Ezt a fotót tettem be a cikkembe. De mivel a kucsmagomba a nyolc gomba közül rendszertani helyét és termőidejét tekintve is különáll, így a nyolcadik helyen ismertetem. Az ismertetőjüket a legfontosabb mérgező gombánkkal kezdem, aminek külön címezve is van előadása: Gyilkos galóca és hasonmásai.

A gyilkos galóca városi fotója pont azt a megtévesztő szépséget mutatja meg, ami miatt a gombákat csak hírből ismerők vonzónak találhatják. Pedig valóban halálosan mérgező, ha valaki ételt készített belőle és elfogyasztotta. A mérgezését is alaposan elmagyarázom a róla szóló előadásomban. Itt a legfontosabb felismerést segítő tudást írom le: minden gomba, aminek fehérek a lemezei, nagy, bő, zsákszerű bocskora van, és még gallér is díszíti a tönkjét, az a halálosan mérgező galóca. A gyilkos galóca mellett még két halálos rokona megtalálható hazánkban (a fehér galóca és a ritka hegyeskalapú galóca). Ezek szintén fehér lemezesek, gallérosak és bocskorosak, de egyöntetűen fehérek, míg a gyilkos galóca kalapszíne roppant változatos, és a tönkjén is lehet a kalapszínnel megegyező kígyóbőr mintázat. A külső jegyeit elég részletesen, szemléletes fotókkal ismertetem az előadásomban.

A téglavörös susulykát szintén vörös színnel jelöltem, mert súlyosan mérgező gomba, és évtizedekkel ezelőtt okozott halállal végződő mérgezéseket is. Mérgezési típusa egészen más, mint a gyilkos galócáé: sokkal gyorsabban megjelennek a tünetek, éppen ezért hamar meg is lehet kezdeni a kezelését, így ma már a susulykák csak igen ritkán okoznak bajt. Ez köszönhető a gombaszakellenőri hálózatnak is, ami direkt azért jött létre az ötvenes években, hogy útját állja a gombamérgezéseknek. A különféle mérgezési típusokról szintén van önálló előadásom, de ez azért kissé "szárazabb", ennek nincs is gyermek változata.

A mezei szegfűgomba a legismertebb csemege- és fűszergombák egyike, miközben a gyűjtése bizony "babra megy", és mérettartományában olyan sok közé szedhető más apró gomba van, hogy muszáj volt részletesebben bemutatnom. Nagyon népszerű "piacos gomba" is, amikor terem, a nagyobb piacok szakellenőrei számára az egyik legkomolyabb feladat a ládányi szegfűgomba átnézése. Csak a kalapját fogyasztjuk, mert a szívós tönkje élvezhetetlen, de ez a nehezen elszakítható tönk egyben nagyszerű határozóbélyeg is! Ehetetlen közeli rokonának, az üregestönkű szegfűgombának pont hogy törékeny a tönkje, és minden más hasonmásának is "puha".

Az óriás pöfeteg élőhelyi fotója nem annyira szemléletes, mint ez a termőtest méretét remekül illusztráló felvétel, melyen én magam pózolok vele.
Az óriás pöfeteg valóban sztár az ehető gombák között, be sem kell nagyon mutatnom. Inkább arról írok, hogy ez a fantasztikus gombóc is kalapos gomba, vagyis a csiperke és a galóca rokona. A zárt termőteste viszont lehetővé teszi számára a rendkívül hosszú spóraszórást, hiszen a múmiái mint fura, barna, száraz szivacsok hónapokkal később is szórják a spórákat, amiket egy-egy ilyen gigászi termőtest billiós nagyságrendben termel. A gomba környezeti igényei miatt azonban csak a töredékükből lesz új egyed. A pöfetegekről és más zárt termőtestű gombákról van külön előadásom, mert valamikor létezett egy rendszertani gyűjtőkosár (Gasteromycetes), aminek bemutatása során a gombák rendszertanát is ismertetem. Ez inkább haladó tematikus anyag felnőtteknek.

Az erdőszéli csiperke nem véletlenül szerepel a gyilkos galóca alatt a nyitóképen, mert annak az egyik ehető hasonmása. Kicsit ijesztő tény, hogy ennek a csiperkének fiatalon a lemezei törtfehérek. Akinek jó a szeme, és ismeri a többi határozóbélyeget, az észreveszi a különbséget, de akinek nincs meg az alap gombaismerete, a gyilkos galóca fehér példányait könnyen leszedheti jó csiperkeként.
Konkrétan végig szoktam venni a gyilkos galóca vs. erdőszéli csiperke összehasonlítást az egyik előadásomban.
Kétkörösközben mintegy negyven csiperke található meg, én ezek közül harminccal már találkoztam, úgyhogy a csiperkék vidám káoszának szenteltem egy külön előadást is.

A változékony tinóru áttérést jelent egy másik nagy rendbe és azon belül a tinórufélék családjába, ami a kezdő gombászok számára különösen ajánlható, így erről is van külön anyagom (Azok a varázslatos tinóruk).
A tinóruk termőrétege mint a puha szivacs; szorosan egymáshoz simuló csövek alkotják. A változékony tinóru nem vargánya, egészen más nemzetség, és a termőtestének feltűnő kékülése is jelzi ezt. 20 perc alapos főzés után azonban jó ízű ehető gomba. A mérgezési típusokat ismertető előadásomban külön szólok az úgynevezett "20 perces" gombákról, amik nem kellően hőkezelve okoznak emésztési panaszokat.

A kései laskagomba életmódját tekintve fán élő korhadékbontó. A gombák legfontosabb szerepe a bioszférában a faanyag bontása, hiszen a cellulóz és a lignin lebontására a gombák specializálódtak már pár százmillió éve.
A termesztett fajhibridjei révén közismert gomba, rostosabb húsa miatt azonban túlérve nehezen emészthető, de jól elkészítve kiváló étkezési és gyógyhatású gomba is egyben.

Az ízletes kucsmagomba és rokonai a magas élvezeti értékű csemegegombák közé tartozik (Morchella esculenta), globális rajongói táborral. Tavaszi termőidejűek, a ligeterdei fajok április közepétől teremnek. Az élőhelyspecifikus pusztai kucsmagomba korábban fellelhető, akárcsak a csekélyebb értékű cseh kucsmagomba. Róluk és hasonmásaikról (a papsapkagombákról) szintén külön előadás szól.

Nyolc gombát mutattam meg, és tíz előadásomat említettem meg, amik érdekesek lehetnek számodra. Ez csak egy picike része a gombaismereti anyagomnak, amivel érzékeltetni akartam: szeretem a gombákat, és szívügyem a pontos bemutatásuk. Élőben meg még jobb az egész.