Gombaismereti oktatás fiataloknak

Az év 25. hetén végre kimozdultam a zöldbe és a tavaszi utolsó terepfelmérésem után ismét körülnéztem a fő indikátor helyemen, ami 2012-2023 között Póstelek volt, vagyis bő egy évtizeden át monitoroztam a terület fungáját*. Elég jól ismerem az itt élő gombákat, és hogy merre találhatók termőidejükben. Ennek köszönhetően tudtam cirka tucatnyi fajt bemutatni a 10-11 éves fiataloknak. A szárazodás mértékét jelzi, hogy ilyenkor június derekán alapból harminc fajnak kellett volna teremnie! Ennek egyharmada került elő úgy hogy legalább száz pósteleki gombalakcímem van. De az előkerült gombáknak is nagyon örültem! Extra jó érzés volt elkészítenem a kutatóháznál a bemutató termőtestekről a csoportfotót. Külön jó volt, hogy egyaránt előkerültek korhadékbontók és fákkal társultak is. Tudtam mutatni ehető és mérgező gombát is. Utóbbit a susulyka képviselte, az ehetőeket pedig a sárga gévagomba (20 perces, avagy alaposan megfőzendő) okkerszínű tinóru (tönkjét javasolt levágni annak klórszaga miatt), júdásfülgomba. A galambgomba feltételesen ehető, ha enyhe ízű, mert ha csíp, akkor ehetetlen. Persze vannak közismert jó, ehető galambgombák, amik árusíthatók is, de ezek nem élnek Kétkörösközben. Másféle élőhelytípust kedvelnek. 

A mai nap egyik legszebb pillanata látható a fotómon, amikor a Mókus csárda melletti ültetvénytagból kifelé sétálva rácsodálkoztam a zöldre. Ott szemközt az a "zöldfal" már a kutatóházhoz tartozó génbank tölgyese. Ez a kis tíz hektáros terület fő célja az őshonos fafajok genetikai állományának megőrzése az idős fák utódainak gondozása által. Több generációt felölelő munka zajlik a területen, ami 1985 nyarán kezdődött el. A génbank népszerű hely, de közel sem annyira mint a régi természetjáró mozgalom idején volt. Sajnos a digitalizáció és a fogyasztói életmód elősegítette a társadalom atomizálódását és bár a Covid pandémia után megélénkült az érdeklődés a szabadtéri tevékenységek iránt, de valahogy az igazi odafordulás a természet felé nem történt meg. Én igyekszem a zöldet képviselni még mindig, hiszen a természet az életünk alapja. Ezért is vállaltam el a fiatalok körbevezetését Pósteleken. Bár bölcsen két gomba bemutatása között bíztattam őket a futkosásra, mert hatalmas igényük van a testmozgásra. 

Legközelebb ősszel tervezek gombaismereti sétákat vezetni, hiszen a nyár mint forró évszak nem éppen gombatermő és túl nagy a hőstressz. Még a melegkedvelő galambgombák sem élvezik a 21. századi nyarak tartós 35 Celsius körüli átlagos napi maximumait. És könnyen lehet 40 Celsius fok és még több is. Ez már se gombának, se fapartnereiknek, se embernek nem jó idő. Holott a zöld a legjobb regionális klímaszabályzó, de olyan mértékben kiszárítottuk a tájat, hogy nem maradt elég víz a földben éltetni még a mély gyökérzetű tölgyfákat sem. Sőt a hőstressznek van egy olyan rossz mellékhatása, hogy a felerősödött párolgás miatt megszakad a víz áramlása a fatestben, amitől úgymond infarktust kap a fa és ennek a folyamatnak a zárásaként elpusztulhat. A fák normális időjárású nyarakon érezhetően hűtik a környezetüket és kellemes alattuk tartózkodni. De ha nehezen érik el a vizet és hatalmas a hőstressz, egészen más a Kétkörösközi "erdők" hangulata. Egyértelműen fullasztó és tele a levegő a fák "segélykiáltásaival". Nagyon más az illata/szaga egy vízzel jól ellátott erdőnek mint egy hőségben szomjazónak! Egyértelműen, feltűnően más. És utóbbi bizony az embert is stresszeli, olyan érzése lesz mintha veszély lapulna valahol.
Ezzel a kitérővel akartam érzékeltetni, hogy a természet "panasza" közvetlenül is tud hatni ránk és a romantikus természetkép a mi beavatkozásaink hatására megszűnt. De éppen ezért még fontosabb visszavezetni a fiatalokat a fákhoz, amíg lehetőségük van rá. A zöld nélkül halálra van ítélve a fajunk. 

*Ismertebb kifejezések a flóra és fauna, amik egy adott területet növényeit és állatait jelöli. A funga viszonylag új kifejezés, de nagyon praktikus, mert a gombák abszolút saját birodalmat alkotnak az élővilágon belül. A gomba sem nem növény, sem nem állat, hanem gomba. Nagyon egyedi élőlények, amik számos lényegi tulajdonságban eltérnek a növényektől és az állatoktól. Érdekes, hogy sok-sok évtizeden át a botanikusok foglalkoztak a gombákkal és a mikológia viszonylag új tudományág, a 19. század során fokozatosan vált ki a botanikából. Sokáig növények közt tartották számon a gombákat, de a modern genetikai kutatások is megerősítették, hogy önálló birodalmat alkotnak az élővilágon belül.