Öt halálosan mérgező gomba

Megfigyelésem alapján a magyar nemzet fele részben mikofil vagyis szívesen fogyasztja a gombákat, és fele részben mikofób vagyis tart a gombák fogyasztásától. Ennek érthető oka, hogy a gombák közt vannak számunkra veszélyes vegyületeket tartalmazók is, amik sajnos akár halált is okozhatnak. Viszont meglepő tény, hogy a gombák többsége szimplán ehetetlen, mert gondolj csak a fakeménységű taplókra, a csípős tejelőgombákra, a dögszagú szömörcsögökre. Érdekes plusz információ, hogy van pár ehető taplóféle, az északi népek képesek ehetővé tenni a tejelőgombákat és a fátyolos szömörcsög Ázsiában népszerű termesztett gomba. Igen, mindig akadnak kivételek, még a galócák közt is szép számmal találunk ehetőket, míg a nemzetség hírhedt a halálosan mérgező gyilkos galóca és rokonai miatt.
A GYILKOS GALÓCA hazánkban is a legfontosabb mérgező gomba, amit minden természetjárónak, gombásznak muszáj ismernie, hogy véletlenül se kerüljön étkezési céllal szedett gombák közé. Sajnos a mérgező vegyületei, amilyen az amatoxin, sejtmérgek. Pontosabban az amatoxin leállítja a sejtekben a fehérjeszintézist, ezzel a sejt halálát okozva. És mivel a májunk az első nagy szűrőszervünk, a mérgezés lefolyása során első körben a májsejtek halnak el tömegesen. A mérgezésre tüneti kezelés van, aminek része a máj támogatása. Menteni, ami menthető. De bele lehet halni a gyilkos galóca mérgezésbe! Ezért olyan fontos az ismerete. Jobb felismerni és a helyén hagyni!

Egy nagyon szemléletes képet mutatok neked, amin jól megfigyelheted a gyilkos galóca egyik igen fontos határozóbélyegét, a tönk alján lévő nagy méretű bocskort, vagyis a teljes burok maradványát. A mellette lévő másik gomba egy erdőszéli csiperke volt. Ennek tönkjén nem látsz bocskort, ellenben van gallérja. Az erdőszéli csiperke talajlakó korhadékbontó, míg a gyilkos galóca fákkal társul, vagyis gyökérkapcsolt. Az eltérő életmódjuk már utal az élőhelyeikre is, erdőszéli csiperkét füves helyeken vagy növényi maradványokban, tápanyagban gazdag talajú ligetes részeken találok, míg gyilkos galócát tölgyek, gyertyánok társaságában, de más fafajokkal is együtt élhet. Igen, előfordulhatnak ugyanazon terepen, ahol a csiperke számára kedvező a talaj és akadnak ott fák is, amikkel a galóca társulhatott. Igen, az egyik veszélyes tévesztés, ha a galócát mint szabvány megjelenésű kalapos-lemezes gombát, mert hasonlít felületesen a termesztett "bolti" csiperkére, csiperkének véli valaki. Aki valóban óvatos és megfigyelő a gyűjtött gombákat, észreveszi a lényeges határozóbélyegeket, az eltéréseket. 

A GYILKOS GALÓCA markáns határozóbélyege a bocskor jelenléte, de ez beszakadhat a talajba. Van viszont más is, ami segíti felismerését. Egészen más jellegű a gallérja, ami ezen a fotómon jól megfigyelhető. Azt szoktam mondani, olyan mintha krepp papírból lenne. Nagy, hártyás, foszlékony. A gyilkos galóca lemezei fehérek és mivel fehér a spórapora, a lemezek nem fognak színeződni az érő spóráktól mint a csiperkéknél, amiknek étcsoki barna spórapora van. Ezért van az, hogy csiperkéknél az érő, fejlődő termőtest lemezei átlagosan rózsaszínből sötétbarnára színeződnek. A gyilkos galócának esetleg némi zöldes árnyalat lehet a lemezeken, hiszen a gyilkos galóca egyik gyakori alapszíne a zöld és annak árnyalatai. De nagyon változatos kalapszínű, láttam már tiszta fehér és szürkés kalapú példányait is. Fontos, minden fehér lemezes, galléros és bocskoros gomba "gyilkos" galóca, mert hazánkban még él szintén halálosan mérgező fehér galóca és hegyeskalapú galóca is. Utóbbi jóval ritkább. A gyilkos galóca viszont gyakori, simán megél fákkal társultan települések zöld területein is. 

A húsbarnás őzlábgomba a magyar neve alapján egyből felidézi számodra az egyik népszerű csemegegombánkat, a nagy őzlábgombát, de arról jól tudod, hogy méltó a jelzőjére, valóban feltűnően nagy méretűek a termőtestei, a kalapja akár levesestányér átmérőjű is lehet. Ezzel a gigásszal szemben a picike őzlábgombák legnagyobbja is jó feltételek esetén is maximum 15 centi magas lehet. Szinte alig tűnnek fel, de jobb figyelembe venni ezen kicsi őzlábgombákat, mert némelyikükben a gyilkos galóca mérgező vegyülete van, amitől pont olyan életveszélyesen mérgezők! Ilyen a húsbarnás őzlábgomba is. Ami az egyik hátborzongató tulajdonsága, hogy kellemes gyümölcsös illata van, a mandarinéra emlékeztető.

A fenyves sisakgomba korhadó faanyagon terem és nemcsak fenyőén, hanem lombhullatú fák maradványain is. Ebben a barnás, kicsi, szolid megjelenésű gombácskában szintén amatoxin található, ami miatt halálosan, súlyosan mérgező. Alapvetően a "kicsi, barna" gombákat békén hagyjuk. Ezek közül kivétel a mezei szegfűgomba, ami viszont füves élőhelyekhez kötődő gomba, vagyis kizárólag fű között találjuk meg, tehát fás élőhelyen, korhadó faanyagon sose fogjuk fellelni. Azon sok más gombácska tenyészik mint amilyen a fenyves sisakgomba, de ilyen az ehető hasonmása, az ízletes tőkegomba is, ami ugyan némileg nagyobbra nő és több más jegye is eltér, de ha csak a kalapjaikat szórnám egybe, bizony még én is megizzadnék a szétválogatásukkal. Érdekes tény, hogy az ízletes tőkegomba az 1980-as években még árusítható volt a piacokon, de végül lekerült a listáról pont a fenyves sisakgombával való nagyfokú hasonlatosság miatt. 

A téglavörös susulyka már egészen más jellegű mérgezést okoz mint az eddig bemutatott gombák, mivel ennek fő mérgező vegyülete a muszkarin. Ez a paraszimpatikus idegrendszert pörgeti fel, így a tünetek a gombás étel elfogyasztása után viszonylag hamar jelentkeznek. Ezek egészen ijesztők tudnak lenni, hiszen esik a vérnyomás, lassul a szívverés, nehézlégzés és fulladás érzet jelentkezik, erős nyáladzás, összeszűkölő pupillák... Nem sorolom tovább. Sajnos túl sok muszkarin esetén keringés-összeomlás következhet be, ami egyenlő a halállal. Érdekes tény, hogy a vegyület a nevét a légyölő galócáról Amanita muscaria kapta, amiből először kimutatták, de pont ebben a fajban kevés van belőle, de míg több susulykában és tölcsérgombában egészen sok lehet. 

A mérges pókhálósgomba hazánkban ritka faj. Ez a fotóm is a magyar határtól dél-nyugatra már Szlovéniában készült évekkel korábban egy őrségi gombásztalálkozón. A gomba a ritkasága ellenére mégis fontos, mivel képes halálos mérgezést okozni a veseműködés leállításával. A fő mérgező vegyülete az orellanin tönkreteszi a vesetubulusokat. Ismertebb pókhálósgomba mérgezés áldozata Nicholas Evans* angol író, aki 2008-ban evett csúcsos pókhálósgombából készült élet, aminek hatására mindkét veséje leállt. Sajnos az író mint hobbi gombász meg volt győződve róla, hogy kedvencét, rókagombát talált, ami több mint érdekes számomra, mert a sárga rókagomba és csúcsos pókhálósgomba egészen más megjelenésűek. A felületes színre való hagyatkozás okozta a majdnem halálos tévedést, ami "csak" egészségkárosodást vont magával. Ezért is alapvető legalább egy alapfokú gombaismereti kurzus elvégzése és kezdő gombászként a szakellenőrök felkeresése, ha enni is szeretnéd a magad gyűjtötte gombákat.

*Az író 2022-ben hunyt el szívroham következtében. Magyarországon is ismertebb műve, A suttogó, amiből Robert Redford készített filmet.